Poems by Sandor Petofi

Nemzeti dal  Megy a juhász szamáron  [Felhök-böl]  Fa leszek 


Nemzeti dal

     Talpra magyar, hí a haza !
     Itt az idõ, most vagy soha !
     Rabok legyünk, vagy szabadok ?
     Ez a kérdés, válasszatok !
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk !
 

     Rabok voltunk mostanáig,
     Kárhozottak õsapáink,
     Kik szabadon éltek-haltak,
     Szolgaföldben nem nyughatnak.
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     Sehonnai bitang ember,
     Ki most, ha kell, halni nem mer,
     Kinek drágább rongy élete,
     Mint a haza becsülete.
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     Fényesebb a láncnál a kard,
     Jobban ékesíti a kart,
     És mi mégis láncot hordtunk !
     Ide veled, régi kardunk !
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     A magyar név megint szép lesz,
     Méltó régi nagy hiréhez;
     Mit rákentek a századok,
     Lemossuk a gyalázatot !
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk !
 

     Hol sírjaink domborulnak,
     Unokáink leborulnak,
     És áldó imádság mellett
     Mondják el szent neveinket.
     A magyarok istenére
     Esküszünk,
     Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk!

     (Pest, 1848. március 13.)


Megy a juhász szamáron

Megy a juhász szamáron,
  Földig ér a lába;
  Nagy a legény, de nagyobb
  Boldogtalansága.

  Gyepes hanton furulyált,
  Legelészett nyája.
  Egyszercsak azt hallja, hogy
  Haldoklik babája.

  Fölpattan a szamárra,
  Hazafelé vágtat;
  De már késõn érkezett,
  Csak holttestet láthat.

  Elkeseredésében
  Mi telhetett tõle?
  Nagyot ütött botjával
  A szamár fejére.

                Kúnszentmiklós, 1844. július


[Felhök-böl]

 A BÁNAT? EGY NAGY OCEÁN
  S az öröm?
  Az oceán kis gyöngye. Talán,
  Mire fölhozom, össze is töröm.

                Szalkszentmárton, 1846. március 10. elõtt

FÖLDÉT A FÖLDMIVES felszántja,
  Aztán beboronálja.
  Képünket az idõ felszántja,
  De be nem boronálja.

                Szalkszentmárton, 1846. március 10. elõtt


Fa leszek

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillagá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

            Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között


中国诗歌库 中华诗库 中国诗典 中国诗人 中国诗坛 首页